Rengeteg szempont létezhet, ha autót szeretne venni az ember. Egyeseknek a helykihasználás a fontos, míg másoknak az ülések száma vagy az üzemanyagtípus a meghatározó, akadnak viszont olyan vásárlók, akiknek a nyers erő számít. Ez utóbbi csoportnak kedvezek ma, ráadásul a jelenleg legnépszerűbb árkategóriában: összegyűjtöttem, hogy mit találni nagyjából 3 millió forintért, ami legalább 300 lóerővel tépi fel az aszfaltot. Persze, a legtöbb autó esetében ez az összeg inkább kezdőrészlet, mintsem a teljes vételár, hiszen ezek a járművek általában bonyolult műszaki megoldásokkal dolgoznak, vagy ritka típusok, de ez vélhetően senkinek sem újdonság, ha ebben a kategóriában nézelődik. Az alapokhoz persze most is ragaszkodom: a magyar papíros, érvényes műszakis, működőképes autók között nézelődtem, a keretet pedig 2 és 3 millió forint közé lőttem be. Audi Természetesen a német prémiummárkák kezdik a sort, elsőként az Audi modellekre térnék ki, ahol a kínálat jelentős részét a 4,2 literes, V8 elrendezésű erőforrás adja. A 335 lóerős, 420 newtonméterre képes, hengerenként 5 szelepes, szívó erőforrás a csodálatos hangja mellett egyenletes teljesítménygörbével kényeztet, ráadásul minden esetben jár hozzá a gyártó méltán híres Quattro erőforrása. Létezett belőle 350 lóerős FSI is, ám ilyet a jelenlegi kínálatban nem találtam. Műszaki téren egy viszonylag megbízható választásnak számít, főleg az érintett modellekben, az A6 és az A8 ugyanis a motor elején található, szíjas vezérlést kapott. Ez a megoldás azonban a B6 generációs S4 esetében nem fért el, így ott láncos vezérlés került a motor hátuljára. Ezt a Volkswagen csoport akkoriban jellemző láncfeszítő-problémái, illetve a költséges, motorkiszereléssel járó csere miatt nehéz lenne ajánlani, ám a nagyobb modellekben egy viszonylag biztonsági választásnak számít. Fontos azonban, hogy már ezek is huszonéves motorok, így bármelyikkel akadhatnak a korából adódó problémák, mondjuk olajszivárgás, gyújtótrafó-hiba, vagy a szívósor állítópálcáinak meghibásodása, így vásárláskor az egyenletes járásra, illetve a megtorpanásoktól mentes gyorsításokra érdemes figyelni. Érdemes még néhány szót ejteni a Tiptronic váltóról is, amely alapvetően tartós, de a javítása drága: figyelni kell vásárláskor az egyenletes, finom, mai szemmel nézve kissé komótos váltásokra, és az élettartam-olaj mítoszát is el kell engedni. Vásárlás után azonnal le kell cserélni az olajat benne, majd ezt 60 ezer kilométerenként érdemes ismételni. Karosszéria terén az A6 tűnik a biztonsági választásnak, mivel az A8 általánosságban véve drágább fenntartási költséggel és több extrával rendelkezik, ráadásul a legtöbbje eredetileg sofőrös autónak készült, így az extrák jelentős része a jobb hátsó ülésnek szól. Vezetési élmény terén is az A6 a nyerő, az A8 nagyobb tengelytávja és tömege egyértelműen hátrány élményautózáskor. Akadt továbbá V8 TDI erőforrás is, ám ez már egy teljesen másik bicikli: hátul van a vezérműlánc, két turbó is tölti, illetve az üzemanyagrendszere is drága mulatság, én nem feltétlenül érzem reálisnak a több nyomatékért egy ennyivel kockázatosabb autót venni. Különlegessége miatt említhető még az 5,2 literes V10 blokk is, ám az FSI befecskendezés és a bonyolultabb technika itt is magasabb fenntartási költséget jelent a szívó V8-hoz képest, az időnkénti diózás persze még nem a világ vége, ám a szűk motortér és a korosodó perifériák kombinációja itt is zsebbenyúlós tétel lehet. BMW Természetesen a bajorok sem maradnak ki a körből, itt az első opció az E90 hármasban és az F25 X3 példányokban található, 3,0 literes, 306 lóerős, 35i névre keresztelt sorhatos. Ez azonban két különböző erőforrást takar, 2010 előtt a dupla turbós N54-et, 2010 után pedig az egyetlen, twin-scroll turbós N55-öt jelölte. Minden esetben kényes, magas szervizigényű motorról van szó. Vásárláskor a legfontosabb a hengerfej és az olajszűrő-ház környéki olajszivárgások ellenőrzése, mivel a hosszbordás szíjra csepegő olaj súlyos motorhibát okozhat. Kiemelten figyelni kell az elektromos vízpumpa és a hűtőrendszer állapotára, valamint az N55-ös motoroknál a műanyag töltőcső és a magasnyomású üzemanyag-pumpa épségére. xDrive összkerékhajtású modelleknél elengedhetetlen a próbaúton a gyorsításkori rángatás kiszűrése, ami az elhanyagolt karbanartás vagy eltérő gumiméretek miatt megrongálódott osztóműre utal. Akad még továbbá 7-es BMW is a kínálatban, méghozzá a Bangle-féle dizájnnal és 45i erőforrással. A 333 lóerős, 4.4 literes V8 egy kifejezetten finom járású, selymes szívómotor, amely alsó fordulatszámon rendkívül csendes és kulturált haladást biztosít, míg magasabb tartományban erőteljes, lineáris gyorsulást nyújt klasszikus V8-hanggal párosítva. Vásárlásakor a legfontosabb szelepszár-szimering hibára utaló kék füst kiszűrése üzemi hőfokon. Ellenőrizni kell továbbá a motortér közepén, a burkolatok alatt futó hűtővízcső és az generátortartó bak környéki szivárgásokat, amelyek javítása rendkívül munkaigényes. Érdemes ellenőrizni a Steptronic váltó olajszivárgását is, illetve figyelni kell a 3-ból 2-be történő visszaváltásnál a rúgásszerű, érezhető rántásra és az egyenletes tempónál tapasztalható fordulatszám-ingadozásra, ezek ugyanis drága automataváltó-hibát jelezhetnek. Akárcsak az Audi esetében, itt is fontos megjegyezni, hogy a méretosztály növekedésével a szervizköltség is emelkedik, a 7-esek és az 5-ös kombik bonyolultabb futóműve és rakoncátlan elektronikája már önmagában komoly tétel. De akadnak olyan ínyencségek is, mint például a Váltó: bár a típushibák hasonlók, a 3-as és X3 példányokban található 6HP21 óriási darabszámban futott, így a felújítása és az alkatrész-utánpótlása lényegesen olcsóbb és egyszerűbb, mint a 7-esben található 6HP26 egységek esetében. Mercedes-Benz A németek között a legváltozatosabb kínálat a Stuttgartiaké, ráadásul itt már vagányabb küllemű kupé is akad. A korabeli S-osztály rövidített platformjára épülő, 5,0 literes, 306 lóerős szívó V8 motorral és hátsókerék-hajtással elérhető, C215 kódnevű CL 500 a duplakereklámpás dizájnnal már látványosan korosodik, de vezetési élmény és stílus terén az egyik legvagányabb autó a listán. Ráadásul az M113 a világ egyik legmegbízhatóbb V8-asa. Leginkább a főtengely-pozíció érzékelő, a szelepfedél-tömítések olajszivárgása és a 16 darab gyújtógyertya cseréje jelent anyagi kockázatot, ami kimondottan pénztárcabarát a korábbiakhoz képest. Kárpótol viszont az Active Body Control futómű, ami bármikor bekérhet egy kisebb vagyont, illetve figyelni az ajtózsanérok és az oldalablakok lógására is. Hogyha pedig rozsdát látsz, akkor el kell sétálni: sajnos a típus hajlamos a korrózióra, ami a karosszéria vegyes anyaghasználata miatt szinte mindig gazdasági totálkár, még a legenyhébb hólyagosodás is súlyos tétel. Egy másik opció az elpusztíthatatlan, legendásan robusztus karosszéria a problémásabb motorral: a W163 kódú ML és az erre épülő GL is elérhető 300 lóerő felett, méghozzá a 420 CDI erőforrással. A 4,0 literes, V8 Biturbo dízel 306 lóerővel és 700 newtonméterrel egy elementáris erejű, alacsony fordulaton is gigantikus nyomatékot és meglepően csendes járást biztosító utazómotor, amely padlógáznál mozdonyként lódítja meg a közel 2,5 tonnás karosszériát, de a túlméretezett technológia és a népszerű tréleres múlt miatt extrém terhelést kap. Vásárlás előtt célszerű hidegen, hosszabb állás után is megnézni a autót, elsősorban az az Airmatic légrugózás tesztelése céljából. A hidegindításkori lánccsörgést és a kék füstöt is érdemes kerülni, mivel a V8-as dízelmotor és a két turbó bármilyen javításához a komplett hajtásláncot ki kell szerelni az autóból. A próbaúton kiemelt figyelemmel ellenőrizni kell a 7G-Tronic váltót rángatások vagy Wandler-remegés után kutatva, valamint az Off-Road csomagos modelleknél a kemény gyorsításkor jelentkező osztómű-kattogást is fülelni kell. A Mercedes-Benz zászlóshajója sem maradhat le a listáról, ennyiért már akár W221-es S 500 L is állhat a ház előtt. Az 5.5 literes szívó V8-as motor egy selymes járású, rendkívül csendes és kezes erőforrás, amely 388 lóerejével és 530 newtonméter nyomatékával repülőgép-szerű suhanást biztosít a hatalmas karosszériának. A prémium színvonalhoz azonban drága fenntartási költség is jár. A korai évjáratoknál a kiegyenlítő tengely típushibás fogaskerekének cseréje csak a komplett motor kiszerelésével végezhető el. A próbaúton hidegindítás előtt tüzetesen át kell vizsgálni a futóművet, Airmatic esetén leülésre, ABC esetén hidraulika-szivárgásra kell figyelni, és itt sem szabad figyelmen kívül hagyni a 7G-Tronic váltó fokozatváltásait, kiszűrve a mechatronikai egység rángatásait. Porsche Sajnos nem 911-est, de még csak nem is néhány vagány Boxstert dobott a gép Porsche fronton, hanem egy méregdrága Touareget. Persze, ez pozitívum is, hiszem műszaki téren osztozik alkatrészeken a Volkswagen SUV-val, de ettől még nem érdemes népautós fenntartási költséggel számolni. A Cayenne S-ben található V8 blokkok ugyanis nem Volkswagen származékok, hanem tősgyökeres Porsche motorok, így érezhetően drágább életben tartani őket. Ha a balos kipufogó látványosan kormosabb, netán a motor is kissé zörgősen jár, akkor sajnos el kell köszönni. Ez ugyanis komoly motorkopást is jelezhet, amelynek javításához ki kell szerelni a komplett erőforrást az autóból. Ha nincs ilyen jel, akkor is érdemes lehet endoszkóppal átvizsgáltatni a hengereket, ha biztosra szeretnél menni. Mindemellett az erősebb, 4,8 literes, 385 lóerős példányok lényegesen bonyolultabb technikával dolgoznak, így amennyiben szeretnéd elkerülni a közvetlen befecskendezéssel, a magasnyomású üzemanyagrendszerrel és az elnyíródó vezérműtengely-állító alumínium csavarokkal kapcsolatos szívást, akkor be kell érned a hagyományos, 340 lóerős változattal. Ez még egy régebbi, 4,5 literes blokk, kimondottan egyszerűnek ezt sem nevezném, de valamelyest biztosabb választás lehet. Főleg, hogy a Cayenne egyébként is tartogathat meglepetéseket: csapágyasodásra hajlamos a kardántengely, megnyúlhat a lánc az osztóműben, illetve a légrugók is elfáradhatnak. Chrysler Ha úgy érzed, hogy még ennél is komolyabb lökettérfogatra volna szükséged, akkor ott az amerikai Hemi V8, méghozzá a Chrysler 300C orrában. Az 5,7 literes, szívó blokk 339 lóerőre és 525 newtonméterre képes, ráadásul szívócsőbe fecskendez, így nem kokszosodik. Egyszerűnek azonban ezt sem nevezném, mivel a motor képes lekapcsolni 4 hengert kisebb terhelésnél, sajnos egy kimondottan bonyolult és meghibásodásra hajlamos rendszer segítségével. Ráadásul speciális olajigénnyel is rendelkezik, ami tovább emeli a fenntartási költségeket. Sajnos a futómű sem kedvez a pénztárcádnak: az 1,9 tonnás saját tömegnek köszönhetően az első lengőkarok, gömbfejek és stabpálcák akár 60-80 ezer kilométerenként is feladhatják a harcot. Éppen ezért a futómű állapotát mindenképp megéri ellenőriztetni vásárlás előtt, illetve hidegindításkor figyelni kell a fémes kattogó hangokra, amelyek a kipufogócsonk tőcsavarjainak szakadására vagy a hidrotőke és vezérműtengely kopására utalhatnak. Egyéb érdekességek Fontos azonban megjegyezni, hogy nem csak ezek az opciók akadhatnak fenn egy ilyen keresés hálójában. Sőt, konkrétan a cikk szerkesztésekor is akadtak különlegességek. A fenti modellek azonban rendszeresen, több példánnyal is képviseltetik magukat ebben az árkategóriában, így mindenképp megérdemelték a részletesebb utánajárást. Ha viszont a szélsőségesen ritka, netán valamilyen okból ár alatt kínált, vagy olcsóbban, de lejárt műszakival hirdetett különlegességeket is belevesszük a keresésbe, akkor mindenképp akadnak még említésre méltó autók. Akadt például egy Lexus LS 600h, méghozzá 2007-ből, amelynél teljesen más jellegű hibákra kell figyelni. Az 5,0 literes V8 ugyanis kellően golyóálló, ám a hibrid hajtás miatt ez a korszak egyik legfejlettebb, de egyben egyik legbonyolultabb luxusautója. Komoly kockázati tényező a hibrid akkumulátor öregedése, illetve a 2,4 tonnás tömegnek köszönhetően a drága futómű is gyorsan amortizálódik. Az igazi csapda azonban, hogy ezek az autók általában a jelenlegi keretösszeg dupláját érik. És bár a hirdetésben nem említ műszaki hibát az eladó, egy ennyire bonyolult autót 435 ezer kilométerrel kimondottan kockázatos lehet megvenni. Találtam még egy Infiniti FX37 S példányt is, ami azért különleges, mert a 3,7 literes, szívó V6 erőforrása egyenesen a Nissan 370Z orrából érkezett. Szintén egy fiatal példányról, illetve általában magasabb áron kínált típusról van szó, ám itt elsősorban a konkrét autó elhanyagolt esztétikai állapota miatt vitték le az árát. Mivel nincs minden bontóban tucatnyi roncs belőle, ezért a karosszériaelemek beszerzése drágább lehet, mint egy népszerűbb modell esetében, valamint az S kivitel adaptív futóművének és hátsókerék-kormányzásának költségeivel is érdemes számolni. Zárás gyanánt jöjjön a személyes kedvencem a különlegességek közül: egy V12 motorral szerelt, hosszított bálna is a horogra akadt. 408 lóerejével ráadásul a legerősebb autó is a mezőnyben, és bár működőképes, de viseletes állapotban, műszaki nélkül hirdetik, szerintem megérheti foglalkozni vele. Fontos azonban, hogy ez is egy félelmetesen bonyolult autó, biológiailag lebomló kábelkorbáccsal, méregdrága alkatrészekkel, vákuumos ajtószervóval, hátsó szintezős lengéscsillapítókkal és kétzónás klímával, amelyeknek a javítása kivétel nélkül drága móka. Mindemellé rozsdásodásra is hajlamos a sárvédőíveknél, az emelési pontoknál és a csomagtérajtó peremén. Itt legalább illúzióid sem lehetnek azzal kapcsolatban, hogy kell-e egy kisebb vagyont költeni az autóra, viszont a végeredmény garantáltan legendás és értékálló lesz. Megéri? A fenti csokrot végigpörgetve két dolgot is le kell szögezni. Egyrészt, ha egyetlen autónak, napi szintű közlekedési eszköznek vennéd a 300 lóerő feletti vasat, akkor engedd el. Ennyi pénzből legfeljebb hobbiautónak alkalmasak ezek a korosodó, megbízhatóság és javítás terén is problémás járművek. Arról ráadásul még szó sem esett, hogy ezek az autók dinamikus használat mellett 15-20 liter alatt aligha laknak jól 100 kilométeren, és a biztosítás, illetve a súlyadó sem lesz baráti összeg. A legtöbbre különleges méretű, közel megfizethetetlen gumiabroncsok kellenek, illetve egy egyszerű fékfelújítás, gyertyacsere vagy vezérléscsere is könnyen lehet több százezer forintos tétel. A bonyolult extrák és a rengeteg elektronika is a hibalehetőségek halmazát bővíti, arról nem is beszélve, hogy ezekhez az autókhoz valóban hozzáértő, erre specializálódott szerelőt érdemes alkalmazni. Ebből következik a második fontos szabály: ha volt pénzed majomra, akkor a banánt se felejtsd ki a számításból. Amennyiben a három millió forintot a zsebedből rántanád elő, a számládon pedig általános a nyolc számjegyű egyenleg, akkor teljes nyugalomban vehetsz a fenti kínálatból, és aggodalom nélkül veretheted vele, minden egyes gyorsításkor fülig érő mosollyal. Ez elsőre túlzásnak tűnhet, ám ezeket az autókat kiélvezni akkor is nehezen emészthető kiadás éves szinten, ha műszaki hiba nélkül megúszod. De amikor megáll az automataváltó, akkor egyes típusoknál a szakszerű felújítás akár másfél millió forint is lehet a javítás, a különböző adaptív felfüggesztések is nyújthatnak be hasonló számlát, illetve a legtöbb esetben maga a motor is kérhet olyan felújítást, ami az autó értékét közelíti. A hárommilliós vételár tehát nem csak az öreg W140 esetében tekinthető kezdőrészletnek: minden huszonéves, 300 lóerő feletti erőgép feneketlen pénztemető, ha használni is szeretnéd.