Annak megítélése, hogy a NIU robogói helyváltoztatásra is képes digitális szolgáltatóközpontok-e, vagy esetleg olyan járművek, amelyek rengeteg információval látják el gazdájukat, egyre kevésbé nyilvánvaló. Egy biztos – városi motornak élvezetes, digitális élményközpontnak szórakoztató. SZÖVEG ÉS KÉPEK MEZŐ JÁNOS Begurultam az importőr udvarába, s letámasztottam az éppen visszahozott motort. Gyorsan átnéztük, nem dőlt el, nem csúszott el, nem karmoltuk össze, minden rendben. Végre visszakaphatom a saját kis Wave110i-met, amivel jöttem. Már akkor gyanús volt, amikor tolták kifelé agarázsból… mintha megöregedett volna szegénykém. Vonásai mintha megereszkedtek volna, és talán meg is őszült kicsit. Be kellett rúgnom, sőt, menet közben még váltogatnom is kellett. A gázra is eléggé kelletlenül reagált, mintha nem igazán lett volna kedve belevetni magát a városi tumultusba. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen hangos. Mi az ördög történt itt? Aztán eszembe jutott, tavaly ugyanezt éreztem, amikor az elektromos NIU FQiX-ről visszaültem saját benzines hátasomra. Elavultnak, körülményesnek, zajosnak, sőt büdösnek, de mindenekelőtt lomhának, használatát pedig körülményesnek találtam. Persze, mire beértem a szerkesztőségbe, már visszaszerettem a Wave-be, mert azért a maga kis 100 kg-os tömegével kezes és fürge jószágnak számít, és a kétliteres fogyasztás is szuper, arról most nem beszélve, hogy a hatótáv a kétperces tankolásoknak köszönhetően gyakorlatilag korlátlan. De az az összetett élmény, amelyet a NIU-n éltem át, azért az hiányzott. A CSALÓKA HÁROM KILOWATT Tény, hogy az elektromosok legnagyobb élményfaktora az azonnal rendelkezésre álló bődületes forgatónyomatéknak köszönhető gyorsulás. A NIU FQiX 2026-os verziójában egy kefe nélküli állandó mágneses agymotor dolgozik, amelyet – ahogy a neve is jelzi – a hátsó kerékagyban alakítottak ki, tulajdonképpen a motor maga az agy. Ez azért jó, mert csendes, mert közvetlenül, tehát lánc- vagy szíjáttétel és veszteség nélkül hajtja a kereket, így mechanikailag jóval egyszerűbb, mint a hagyományos motorok hagyományos szekunder hajtása. Persze akad hátránya is, de erről majd később. Mint említettük, az élményt egyrészt az elektromos motorok azon sajátossága adja, hogy a maximálishoz közeli forgatónyomaték már az indulás pillanatától, gyakorlatilag a teljes fordulatszám-tartományban a vezető rendelkezésére áll. Másrészt az, hogy a működésük szinte hangtalan. Mondjon bárki bármit az üvöltő motorhangokról, ennek a csendes működésnek megvan a maga varázsa, különösen egy olyan utópisztikus társadalmat feltételezve, ahol az emberek tekintettel vannak mások csend és nyugalom iránti igényeire. A fentiekhez jön még a hasonló termetű robogók kezessége, barátságos és takarékos természete, az egészet pedig egy ütős dizájn foglalhatja keretbe, bár ez utóbbi általában nem a kínai gyártók legfőbb erőssége. AZ, AMINEK LÁTSZIK, ÉS AZ EGYETLEN ROSSZ PONT Véleményünk szerint a NIU itt is kivételt jelent, mert az FQi, még inkább az NQi modellek rendkívül kifejezően és stílusosan hangsúlyozzák elektromos mivoltukat, nem érheti őket a plágium vádja. A meggyőző formaterv jó anyag- és összeszerelési minőségben ölt testet. A tavaly bemutatott FQi 500-hoz képest (MR 2025/11) az idei FQiX 300 sokkal kifinomultabb részletekkel rendelkezik. Ami a külsőt és az arányokat illeti, az FQiX-széria egy frissebb dizájnnyelvet hozott, amely élesebb, futurisztikusabb idomokat és agresszívebb hűtőmaszk/orrkialakítást jelent a lekerekítettebb, tavalyi FQi 500-ashoz képest, ez már önmagában fiatalított a külsején. Üléspozíciója hasonló ugyan, de valamivel aktívabb a 25 mm-rel magasabb ülésnek köszönhetően, de amely még így, 785 mm-es magaságával is megfelelő az alacsonyabb motorosoknak is. Hogy a padlólemez is magasabb lett, azt abból gondoljuk, hogy a térdszög mintha nem változott volna, és az is biztos, hogy a 185 cm-es magasság körül nagyobb elfordításnál a kormány beleütközhet a térdekbe. Ez a padlólemez eleinte egy kicsit magasnak tűnt, de jómagam hamar megbarátkoztam vele. A 755 mm széles kormány átlagosnak számít a városi robogók között – a sok területen referenciának számító Honda PCX-é példá-ul 740 mm széles –, a sorok között haladva sem érződik soknak, ez a viszonylag nagy kormányelfordítási szöggel együtt ideális nagyvárosi járművé teszi. 125 kg-os tömege kicsivel még a PCX-nél is alacsonyabb, ráadásul a padlólemez alatt elhelyezett akkumulátoroknak köszönhetően a súlypontja igen mélyre került, ami kedvezően hat a kis sebességű manőverezésre. Ugyanakkor a kanyarokba is könnyen befekszik, elég egy kis nyomás a kormányvégre, egy kis billentés fenékkel, s a kiválasztott íven szépen, stabilan fut, belefékezésekre nem jelentkezik zavaró felállítónyomaték. Kétcsatornás ABS-szel rendelkező fékeinek nyomáspontja határozott, talán, ha valamivel hosszabb úton működnének, akkor adagolhatóbbak lennének, de így sincs velük baj, a fékerő bőven elégséges, és mindkét fékkar – ha kis mértékben is – a kézmérethez állítható. A markolatokon lévő kezelőgombok kialakítása ergonomikus, elrendezésük, funkcióik logikusak, mindazonáltal a tempomatot ebben a kategóriában és arra a célra, amire a motor való, tökéletesen feleslegesnek tartjuk. Az első futóművel még a budapesti körülmények, útviszonyok között is elégedettek voltunk, a hátsó azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Az említett kerékagymotor tömege már közepesen rossz útviszonyok között is benyújtja a számlát, a nagy rugózatlan tömeg kifinomultabb rugóstagokat kívánna, mert az FQiX így már a közepes keresztbordákon is kemény ütéseket mér a vezető derekára. KÉSZ ŐRÜLET Elérkeztünk ahhoz a részhez, amelyben a NIU kifejezetten erős, ha nem éppen a legerősebb a piacon – az elektronikus szolgáltatások szinte átláthatatlan garmadájához. A gyártó hangzatosan elektronikus ökoszisztémának nevezi a digitális szolgáltatások seregét, amelyeknek kisebb része a motorról, nagyobb része pedig applikációból használható. Ha minden igaz, a bal kormányvégen a kürtön, a fénykapcsolón, az indexen és az elakadásjelzőn kívül csak az említett tempomat található, a jobb kormányvégen pedig a csodaszép menüváltó gomb mellett a menetmódválasztó és a Boost üzemmód kapcsolóit találjuk. A menetmódok (Wet, E-save, Comfort, Sport, Master) a már megszokott módon a hajtás és a motorfék, ezzel összefüggésben a visszatöltés (rekuperá-ció) dinamikáját szabják meg, az egyes módok között jelentősen érezhető különbségekkel. Talán mondanunk sem kell, hogy a Sport mód nyújtja a legintenzívebb motoros élményt – már, ha valaki nem a menet közbeni hívásfogadásra izgul a legjobban. A rendszer E-save módban maximum 25 km/h-s sebességet engedélyez, a Master módban pedig applikációból állítható a komplett nyomatékgörbe. Álló helyzetben behúzott féknél pár másodperc múlva élesedik a Hold funkció, tehát kiengedett féknél sem gurul el a motor, és még tolatni is tudunk. Meg kell még említenünk a Boost funkciót, amelynek aktiváló gombja a jobb mutatóujjra esik. Használata 10 másodpercre elszabadítja a poklot, az addig 80-85 km/h-s maximális sebesség 90-95 km/h-ra nő, és megnő a gyorsulás dinamikája. LÉGTÉRFIGYELÉS ÉS DIGITÁLIS LELTÁR Az FQiX intim terébe belépőkre radarrendszer figyelmezteti a vezetőt. A holttérfigyelő a tükrökben felvillanó sárga jelzéssel figyelmeztet, de hogy a hátsó támadást és a ráfutás veszélyét hogyan jelzi, azt nem tudtuk kideríteni. A menürendszer része a full connecticvity is, amellyel a hívás- és sms-fogadás mellett akár kihangosított zenét is hallgathatunk menet közben. Az FQiX-hez kétéves internet-előfizetést ad az importőr, amely lehetővé teszi a telefontól független, önálló térképes navigáció és az összes távszolgáltatás használatát, ez újabbkét évekre 45 USD-ért meghosszabbítható. Tesztünk ennél a pontnál inkább leltározásba megy át, mivel elérkeztünk a távszolgáltatásokhoz. Az applikáció letöltésével kedvesünk legnagyobb örömére akár a hitvesi ágyban is megteremthetjük a NIU fentebb említett digitális ökoszisztémáját. Hanyatt fekve ellenőrizhetjük a töltöttségi állapotot (mármint az akkumulátorét), stabil oldalfekvésben újra átélhetjük, hogy merre is jártunk az elmúlt időszakban, és még hason fekve is kaphatunk riasztást arról, ha piszkálják-megmozdítják szemünk fényét. És innen már tényleg csak egy lépés az AI-alapú beszélgetés a motorral, egy-két nemspecifikus periféria jövőbeni kifejlesztésével pedig akár teljes értékű (és bármikor kikapcsolható) élettársunkká is válhat motorunk. A fentiek fényében szinte már mellékesnek tűnik, hogy az FQiX 300 milyen szépen kisimítva adja le tengernyi nyomatékát, hogy mennyire nincsenek idegesítő, élményromboló „gáz”reakciók. Vagy, hogy az ülés alatti tároló közel háromszor akkora, mint a tavalyi FQi-nál volt, így akár egy sisakot is képes elnyelni, nagyban fokozva ezzel a használhatóságot. AMIBEN NINCS VÁLTOZÁS A NIU FQiX 300 két akkumulátorral nagyjából és átlagosan 100 km megtételére képes, ebben nem történt nagy változás az elektromosok piacán, a nagy áttörés még várat magára. Úgy látjuk, első körben a Type 2-alapú töltési időket fogják lerövidíteni (lásd: Honda WN7), a megtehető táv területén az elmúlt években nem történt jelentős előrelépés. Az FQiX nem rendelkezik Type 2 gyorstöltési lehetőséggel, hagyományos háztartási árammal ellenben 20%-ról 80%-ra kb 4-5 óra alatt tölthető fel, a teljes töltés kb. hat órát vesz igénybe. Egy kis játék a számokkal: a NIU akkumulátorai jelenleg kb. 6000 töltési ciklusig nem veszí-tenek jelentősen kapacitásukból. Ha a töltéseket a 20%-80% közötti ideális határok között végezzük, akkor két töltés között körülbelül 60- 70 km-t tudunk megtenni, ez 6000 töltési ciklust feltételezve 360 000-420 000 km közötti távot jelent, puszta feltételezések szerint az akkumulátorok cseréje ezután lenne időszerű. Igaz, hogy egy akkumulátorpakk ára jelenleg 250 000 Ft, de a fent említett 360-420 000 km közötti időszakban nincs olaj-, szűrő-, kuplunglamella- és vezérműlánccsere, szelephézag-állítás, szervizdíjak és egyebek, csak fékbetét- és esetleg pár csapágycsere, tehát a mérleg nyelve anyagi megfontolásokból is az elektromosok felé billen.