Használtteszt skoda superb combi A hibrid tepsi Egy évvel ezelőtt ültem be abba a Skoda Superb Combi PHEV-be, amelyet magam konfiguráltam. Harmincezer kilométer, megannyi családi és üzleti út után megpróbálok választ adni egy egyszerű kérdésre: van-e még létjogosultsága a klasszikus nagy kombiknak az SUV-k korában? Nekem ez a méretes tepsi forma bejön, nem szeretek a magasban billegni, inkább a talajhoz közelebb utazom. A tetőablakot imádtam. A szélvédőn látható kör alakú, zöld színű matrica a német környezetvédelmi matrica (hivatalos német nevén Umweltplakette vagy Feinstaubplakette) Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 Amikor a családnak kerestem autót, nem szerettem volna kompromisszumot kötni. Legyen nagy, elegáns, környezetbarát, és napi 2-3 óra vezetés után is él(vez)hető. A legkeményebb diónak a csomagtér bizonyult. Berni pásztorunk családtagként mindenhova velünk utazik, méretes szállítóboxa pedig szó szerint felfalja a helyet. Ha a kutya bent van, hova kerülnek a csomagok? Ez a kérdés a kiszemelt autók jelentős részét azonnal kiejtette. A divatos SUV-k többségénél hiába nagy a külső méret, a csomagtér formája miatt a kutyabox mellett alig marad használható hely. A másik családi autónkba, egy Toyota RAV4-be ugyan befér a box, de mellette már nem sok minden. Korábban az Insignia kombimnál pedig azzal szembesültem, hogy maga a box sem fért be rendesen. Igazgatóként az elegáns megjelenés is szempont volt. Mindig a klasszikus autóépítés híve voltam: szeretek mélyen ülni, szeretem, ha egy autó jól fekszi az utat, és a kisebb légellenállás előnyeit is értékelem. A konfigurálás során a család minden tagja benyújtotta a saját igénylistáját. Kislányom például ragaszkodott a hátsó ülésfűtéshez. Egy hosszú síelés után ezt nehéz vitatni. A hajtásláncnál a plug-in hibrid mellett döntöttem – nem vagyok még elég bátor és érett a teljesen elektromos üzemhez, ráadásul Superbből nincs is elektromos. Az agglomerációs ingázás nagy része elektromosan is megoldható, ugyanakkor rendszeresen járok vidékre és külföldre, ezért a tisztán elektromos hajtást egyelőre nem éreztem magamhoz közel. A full elektromos üzem – illetve a méretes akkumulátor – felárát inkább a kényelmi extrákra költöttem. Kellett a vonóhorog a bringaszállítóhoz, az üvegtető, és nem szerettem volna egy alapfelszereltségű autóban sem ülni. Így maradt a rostán a Skoda Superb Combi, azon belül is a Laurin & Klement felszereltség, plug-in hibrid hajtással. A listaár közel 25 millió forint volt, az engedmények után azonban nagyjából 18 millió körül állt meg a vételár – úgy, hogy több céges Octaviát is vásároltunk. Passat? Bár egy soron készülnek – állítólag 4 Superb után jön egy Passat – az árak összehasonlítása azonban (gondolom nem véletlenül) nem egyszerű a vásárlók számára. Nekem annak idején drágábbnak tűnt, így elvetettem, s a feneke csúnyább is. Igazság szerint azonban mostanában akad jópár akció is náluk, szóval döntés előtt érdemes ismét összehasonlítani őket. A Belatrix névre keresztelt, kétszínű felniket imádtam – még a nevük is klassz! A kerék mérete 8Jx18" ET44, a gumiabroncsoké 235/45 R18, a 19-es felnire már /40-es gumi kell Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 A dizájnnal merészre vettem a figurát. A fehér-fekete-ezüst szentháromságból nem kértem, színes az élet, legyen hát színes az autó is! Végül a mély kobaltkék külső és a cognac barna bőrbelső kombinációja mellett döntöttem, a turbina stílusú, 18 colos Belatrix felnikkel – a 19-est a hazai utakra inkább nem kockáztattam meg, a 18-as a rossz minőségű hazai aszfalton jobb túlélési esélyt biztosít. Pótkereket is rendeltem volna, mivel a plug-in hibridhez nem jár alapból. Korábbi tapasztalataim alapján fontos extrának tartom. Kétszer is jártam már úgy, hogy hosszabb utazás közben durrant el a gumi és ilyenkor nagyon gyorsan kiderül, mennyit is ér egy pótkerék – péntek este, útban külföldre, mérhetetlenül sokat. Az autó kiállása szerintem remekre sikerült. Az értékesítő az átadáskor elmesélte, hogy a szalonban külön látványosságnak számított a konfiguráció: a sok szürke és fehér autó között feltűnést keltett. "Mindenkinek tetszett, majd a végén úgyis feketét, fehéret vagy ezüstöt rendeltek" – mondta, hiába lett a nagy kombi anélkül karakteres, hogy hivalkodó lenne, nem merték bevállalni. Én pedig egy szép, hosszú, arányos és elegáns kombi mellett álltam a szalonban, amikor elhoztam az autót. Ahogy Jakusovszky Kristóf – Elvis – kollégám foglalta össze: „ezek az autók nem a menőzésről szólnak, nem mondanak nagyot, mégis van bennük valami mélyen szimpatikus.” Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni. Hallván a híreket, nagyon sajnálnám, ha a Skoda beszántaná a típust, s egybemosná az kisebb Octaviával a Superbet – mit vegyen az igazgató, ha a területi képviselők Octaviát kapnak? Tuti, kiesett volna nálunk ekkor a Skoda. A gyári csomagtértálca a süllyeszthető padlóhoz passzol, fix padló esetén a preme centiméterekkel magasabban van a küszöb síkjánál, ami a kutyabox beemelésekor zavaró. A kalaptartó alatti lebernyeg nemcsak műszaki rajzok, de kabátok tárolására is elsőrangú – okos ötlet! Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 Kezdjük a csomagtérrel, ha már nálam ez döntő szempont volt. A Superb kombi csomagtartójáról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha feneketlen lenne. A valóság ennél árnyaltabb. Az alapterülete tényleg hatalmas, ráadásul a forma is jól kihasználható. Ha a lökhárító mögött állsz, alig éred el a hátsó ülések háttámláit, az oldalfalak pedig szinte teljesen függőlegesek. A Škoda a rá jellemző szokásos praktikusságot hozza. Vannak kihajtható szatyorakasztók, tépőzáras rögzítőelemek, csomaghálók, hátulról is dönthető ülések, sőt még QR-kódos használati segítség is. Van 12V-os aljzat, plusz világítás, csomagtér elválasztó és rakományrögzítő-háló: ebben a csomagtérben az alumínium koptatócsíkot leszámítva minden benne van, amit a Skoda ide adni tud. A kutyabox gond nélkül befér, vagyis az első számú követelményt teljesítette. A plug-in hibrid hajtásnak azonban ára van. Az akkumulátorok helyet kérnek, ezért a csomagtér 690 helyett csak 510 literes. A 12 voltos akkumulátor is oldalra költözött, a padló alatti rész pedig nagyrészt a töltőkábeleké. A gyári csomagtértálca sem sikerült tökéletesre. A pereme magasabban van a rakodóélnél, ami pakoláskor kifejezetten kényelmetlen. Ez apróságnak tűnik, de napi használat során gyakran bosszantó. Ezeket a skodás okosságokat imádtam. A vizes esernyőről kicsepeg a víz, ha a betolják az ajtóba. Van monitortörlő, szemetes, megvilágított kilincs és Skoda feliratos kilépőfény Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 A másik kompromisszum a 45 literes üzemanyagtartály. A hagyományos Superb 68 literes tankjához képest ez hosszú utakon érezhető visszalépés. Egy utazóautónál kifejezetten hiányzott a nagyobb hatótáv, különösen úgy, hogy tudom: a dízel változat akár másfélezer kilométert is képes megtenni egy tankkal. És ha már tankolás! Nem a benzinszámla zavar, hanem maga a procedúra. Megállnék, megtankolnám az autót, fizetnék és mennék tovább. Ehelyett gyakran hosszú perceket töltök a kasszánál, miközben előttem valaki komplett vacsorát, hotdogot és fél tucat kiegészítőt rendel. Őszintén szólva ideje lenne az önkiszolgáló vagy gyors kasszák szélesebb körű bevezetésének a kutakon – a MOL-nál biztosan. A csomagtér részleteire különösen odafigyeltek. Az utazás csomag például két lámpát ad a csomagtérajtóba, ami sötétben meglepően hasznos. A motoros csomagtérajtó viszont néha túlbuzgó. Ha pakolás közben a kulcs a zsebemben van, hajlamos azt hinni, hogy zárni szeretném, és már kezdi is rám csukni az ajtót. A motoros kalaptartót inkább érdekes mérnöki gegnek nevezném, mint nélkülözhetetlen extrának. Sokkal hasznosabbnak bizonyult a 62 ezer forintos, vagyis olcsó csomagtérháló, amely a kutyás üzemmódban valóban jól jön. Arra viszont érdemes figyelni, hogy ezt gyárilag kell megrendelni, mert utólag hiányoznak a rögzítési pontok. Családi használatra a családi csomagot is nyugodt szívvel ajánlom. A lehajtható fejtámlafülek, a hátsó rolók, az ülésfűtés és az egyéb apróságok hosszabb utakon valóban növelik a komfortot. A módosított középső könyöktámaszba épített tablettartó pedig tipikusan az a részlet, amire az ember először legyint, aztán rendszeresen használni kezdi. Összességében a PHEV csomagtere veszített varázsából, s már nem annyira verhetetlen, mint a hagyományos hajtású Superbben, de a Skoda még így is jobban átgondolta, mint a legtöbb konkurens. Egy erős négyest gond nélkül adnék rá. A Superb elektromos üzemben indul, és megfelelő körülmények között akár autópálya-tempóig is villannyal közlekedik. A villanymotor és a benzinmotor közötti váltás alapvetően kulturált, de az öntöltő hibridek legjobb képviselői ezt finomabban csinálják. Ez nem zavaró, csak érezhető. Sport módban meglepően lendületes: az elektronika nem fél forgatni az 1,5 literes, 150 lóerős benzinmotort, így a közel 1,9 tonnás tömeg ellenére is igyekszik tempósan mozgatni a járművet. A 204 lóerős rendszerteljesítmény a hétköznapokban bőven elegendő, itthoni autópályán is magabiztos vele a kocsi. Németországban természetesen kipróbáltam, mit tud. Kétszáz környékén már érezhetően elfogy a tartalék (200 km/h-nál 6000-et fordul ötödikben, s kapcsolja a hatodikat), az 1,5-ös motor ilyenkor keményen dolgozik, de ekkora tömegtől csodát nem várhatunk. Aki rendszeresen használja az Autobahn belső sávját, annak ez nem mellékes szempont. A több mint 25 kWh-s akkumulátornak köszönhetően a tisztán elektromos hatótáv már valóban használható. A gyári WLTP-adat 100 kilométer feletti értéket ígér. Nálam télen körülbelül 80, nyáron pedig egyszer 141 kilométer is megjelent a kijelzőn – ez volt a maximum, amit kiírt. Az akkumulátor vízhűtést kapott, ráadásul DC villámtöltésre is képes, ami ma még ritkaság a plug-in hibridek között. Harmincezer kilométer alatt 4,6 literes átlagfogyasztást és 5 kWh/100 km villamosenergia-felhasználást mértem. Az átlagsebesség nálam 50 km/h óra körül alakult, így könnyű kiszámolni, hogy nagyságrendileg 600 órát töltöttem a volánja mögött – a Skoda app egyébként profi, onnan indítható a jármű előklímatizálása is, amit imádtam. Télen így nem kell havat vakarni s a meleg járműbe tudsz beszállni. A futásteljesítményben volt városi közlekedés, agglomerációs ingázás és hosszabb, de nem észnélküli intenzív (német) autópályás használat is. Nem töltögettem minden (hosszabb) út közben az autót, hanem elsősorban otthon (napelemről), rövid távokon és a városban használtam ki az elektromos üzem előnyeit. Ha sokat mész autópályán akkor a dízel kisebb tömege – 150-200 kilogrammról beszélünk – és folyamatos nyomatéka érezhető előny a PHEV-hez képest. Ha viszont a napi ingázásod 30-80 km, és tudsz otthon olcsóbban tölteni, akkor a PHEV üzemanyagköltsége jobb. A teljes, 7 pólusú aljzat: Type 2 az AC töltőcsatlakozó. Az alul lévő, külön műanyag fedéllel lezárt rész valójában nem egy második csatlakozó. A Type 2 aljzat alsó részének védőfedele, a Superb PHEV-nél azért van, mert ugyanazt a házat használják több modellen is Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 A legjobban akkor járhatsz, ha DC-s gyorstöltést is tudsz biztosítani, ekkor fél óra alatt fel lehet tölteni az akkumulátorát. Én nem tudtam. Ha csak klasszikus, váltóáramról s fizetős helyeken töltesz, akkor lassabb töltéssel számolhatsz, s árban sem jársz jobban. Egyetlen dolgot hiányoltam. Jó lett volna egy olyan üzemmód, amely kizárólag a benzinmotort használja, miközben szükség esetén tölti is az akkumulátort. Több konkurens modell tud ilyet, itt viszont nem áll rendelkezésre ez a lehetőség. A Superb alapvetően méretes és nagyon kényelmes autó. Az Ergo ülésekkel viszont nem lettünk maradéktalanul barátok. Hiába tudnak fűteni, hűteni és masszírozni, több utastársam is panaszkodott rájuk hosszabb utakon. Végül én is arra jutottam, hogy az eggyel szerényebb kivitel kényelmesebb. A mostani Superbembe már azt rendeltem. A rugózás viszont elsőrangú. A futómű a legtöbb úthibát szinte észrevétlenül dolgozza fel, egyetlen komolyabb hibája a régóta ismert, időnként hangos hátsó futómű. Ezen a téren a korábbi tesztek sem tévedtek. Az adaptív futóművet viszont nagyon eltalálták. Lengéscsillapítónként két, külön vezérelt szelep dolgozik, ezért gyorsan és finoman reagál a változó útviszonyokra. A komfort mód nekem már túl lágy és billegős volt, így szinte mindig normál állásban használtam. Sport módba csak akkor kapcsoltam, amikor kedvem támadt kicsit tempósabban autózni. Ilyenkor érezhetően feszesebb és pontosabb lett a viselkedése. Kanyarban magabiztosabb, mint az elődje, a kormányzása pedig kellemesen közvetlen, s bár ettől még nem lesz belőle 5-ös BMW, de egy közel ötméteres családi kombiként bőven rendben van. Maga a kétküllős kormány is jól sikerült. Kellemes fogású, nem túl nagy átmérőjű, a kapcsolói logikusak és könnyen kezelhetők. Egy dolgot hiányoltam: a rekuperáció állítása csak az érintőképernyő menüjéből érhető el. Jó lett volna valamilyen kormányközeli kezelőszerv, mert vannak helyzetek, amikor szívesen váltogatnám a szabadon guruló és az erősebb visszatápláló üzemmódot. A jobb oldali bajuszkapcsolóként kialakított váltókar megszokást igényel, különösen annak, aki többféle autót vezet. A váltófüleket viszont alig használtam. Többször előfordult, hogy pont akkor nem volt hajlandó visszakapcsolni, amikor szerettem volna. Ha a rendszer felülbírálja a vezetőt, a kézi üzemmód értelme némileg kérdésessé válik. Érdekes módon a súlyos akkumulátor miatt a PHEV súlypontja alacsonyabb van, mint a dízeleké, ezért kanyarban nem feltétlenül érződik annyira nehézkesnek, mint amit a plusz súly alapján várnál. A fékutat és a gumiabroncsok kopását viszont a nagyobb tömeg azért befolyásolja. Az egyik kedvenc extrám a Laurin & Klement felszereltséghez járó LED-mátrix fényszóró. Egyszerűen fantasztikusan világít. Hatalmas távolságot fed le, miközben a szembejövő forgalmat precízen kitakarja. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy hosszú éjszakai utakon szinte végig automata távolsági fénnyel közlekedhettem anélkül, hogy bárki rám villogott volna. A rendszer 36 szegmenssel dolgozik, az előző generációnál jóval nagyobb fényerővel. Műszaki szempontból is lenyűgöző szerkezet. Egyetlen hátránya van: ha egyszer összetört, valószínűleg fájdalmas lesz a számla, darabja ugyanis félmillió forint felett mozog. Tökéletes persze nem volt a Superb. Az asszisztens rendszerekkel nem sikerült igazán megbarátkoznom, a Superb leggyengébb pontja nálam egyértelműen ők voltak. Nem azért, mert ne lennének hasznosak, hanem azért, mert még mindig túl gyakran reagálnak rosszul vagy túlzóan. A legidegesítőbb a vészfékasszisztens és a keresztforgalom-figyelő volt. Bevásárlóközpontok parkolóiban rendszeresen előfordult, hogy az autó indokolatlanul satufékezett, miközben lépésben tolatva próbáltam kiállni. Ilyenkor nemcsak az autó fékez nagyot, hanem az öveket is megfeszíti, ami az utasok számára is kellemetlen élmény. Néhány alkalom után már előre számítottam rá, hogy mikor fog megijedni helyettem az elektronika. Hasonlóan túlbuzgón viselkedett gyalogosok közelében. Elég volt, ha valaki jóval előttem haladt át egy zebrán, az autó máris úgy reagált, mintha azonnali veszélyhelyzet alakult volna ki. Biztonsági szempontból érthető a szándék, a gyakorlatban viszont néha többet árt a vezetési élménynek, mint amennyit használ. A sávtartóval sem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Az útépítéseknél és tereléseknél használt ideiglenes sárga felfestéseket rendszeresen félreértette és több alkalommal meglepően nagy erővel próbálta visszarántani a kormányt. Egy-két ilyen élmény után megtanultam, hogy útfelújítások közelében inkább kikapcsolom. A legnagyobb bosszúságot azonban nem is a működésük, hanem a kötelező jelenlétük okozza. A sávtartót és a sebességtúllépésre figyelmeztető rendszert minden indítás után újra ki kell kapcsolni, ha zavarónak találod – béna, még ha kötelező is. Ez önmagában nem nagy feladat, de napi használat mellett feleslegesen idegesítő rutinná válik – amikor bekapcsolva hagytam a sebességtartót, többször is levillogtattak az M1-esen a nyergesvontatók, miért csak hatvannal megyek, pedig csak annyival lehetne. Hol vannak ilyenkor a rendőrök? A hálót gusztustalan takarítani, ha tele van bogártetemmel. Felső sor középen: gyakran tárcsáztam az assistance-t, pedig csak a tetőt szerettem volna mozgatni – túl közel vannak egymáshoz a kezelőszervek. A telefonomat nem szerette a kocsi. Alul középen: egymáson a waze feliratai. Miért is áll le fél perc után? S ha valaki még ül a kocsiban télen? Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 A kormányfogás-ellenőrző szintén túlságosan érzékenynek bizonyult. Többször figyelmeztetett, hogy fogjam a kormányt, miközben valójában végig rajta volt a kezem. Hosszabb autópályás utakon ez kifejezetten bosszantó, mert időnként csak azért kell megmozgatni a volánt, hogy az autó tudja: még mindig én vezetek. Kíváncsiságból egyszer azt is kipróbáltam, mi történik, ha nem reagálok a figyelmeztetésre. Az autó lassítani kezdett, hangjelzéseket adott, majd vészvillogóval megállt. Műszakilag lenyűgöző megoldás, átélni viszont meglehetősen szürreális. Dugóban állva, meg-megindulva is nehezen kezeli le azt a helyzetet a távolságtartó, ha besorolnak eléd – sosem vártam meg, hogy nekikoccantunk-e volna, vagy sem, én már fékeztem. Nehéz szituáció neki a mélygarázsokba való, tolatva való beparkolás is, amikor épp elfér a kocsi – sípol, befékez, sípol, befékez. Összességében az a benyomásom, hogy ezek a rendszerek sokat fejlődtek, de még mindig nem elég kiforrottak ahhoz, hogy teljes bizalommal rájuk bízzam magam. Segítségnek jók, vezetőtársaknak még nem. A külföldi internetes tulajdonosi beszámolókat olvasva még szerencsésnek is mondhatom magam, mert viszonylag kevés hibába futottam bele. A legfurcsább eset az utasülés masszírozó funkciójával történt. Egyszer egyszerűen lefagyott, a masszírozóelemek pedig kitolták az ülés háttámláját. Az ülés gyakorlatilag használhatatlanná vált, igaz, másnapra magától helyrejött. Komolyabb kellemetlenséget a központi kijelző egyszeri teljes lefagyása okozott. Természetesen pont egy péntek esti színházlátogatás után, közvetlenül egy másnapi külföldi út előtt. Az assistance tanácsa az volt, hogy akkor vigyem szervizbe, ha a hiba „hetente többször” előfordul. Végül nem ismétlődött meg, de a válasz azért megmaradt bennem – „hetente többször?!” Az Android Auto sem mindig viselkedett példásan. Előfordult, hogy nem vette át a telefon grafikáját, máskor pedig egyszerűen nem ismerte fel a készüléket. Utóbbi különösen bosszantó, mert ha ez menet közben derül ki, az újracsatlakoztatást már nem engedi végrehajtani. Akadt néhány olyan funkció is, amelynél nehéz eldönteni, hogy hiba vagy túlautomatizálás. Például a hátsó ablaktörlő akkor is dolgozni kezdett, amikor én erre nem adtam utasítást, csak az elsőt működtettem, s előrefelé haladtunk. Ugyanígy rendszeresen előfordult, hogy hideg időben a vezetéstámogató rendszerek percekig nem voltak elérhetők, valószínűleg a bepárásodó kamera miatt. A nemzetközi tulajdonosi fórumokon további elektronikai problémákról is olvasni. Előfordult már a 12 voltos akkumulátor töltési hibája, töltés közbeni lemerülése, megszakadó töltés, nehezen nyíló töltőajtó, valamint különféle komfortelektronikai anomáliák. Bosszantó? Igen. Komoly probléma? Nem igazán. A Superb a teljes időszak alatt egyszer sem hagyott ott sehol, s ezek nálam szerencsére nem jelentkeztek. A típus még túl fiatal ahhoz, hogy a hosszú távú megbízhatóságáról végleges ítéletet lehessen mondani. A 25,7 kWh-s akkumulátorról és az 1,5 TSI evo2 motorról egyelőre nem ismert tömeges konstrukciós hiba, de valódi élettartam-tapasztalatból még kevés áll rendelkezésre. Aki ilyen plug-in hibrid Superb vásárlásán gondolkodik, annak egy dologra mindenképpen érdemes figyelnie. Ennél a változatnál a szervizintervallum fix 15 ezer kilométer, szemben a többi motorváltozat rugalmas, jellemzően 27-30 ezres periódusával. Ez nemcsak a karbantartási költségek miatt fontos, hanem azért is, mert az akkumulátorra vállalt nyolcéves garancia csak akkor marad érvényben, ha az autó a gyári előírás szerinti, 15 ezrenkénti szervizeket megkapja. El is vittem 15 ezernél egy szimpla olajcserére – 57 ezer forintba került. Nem kértem rá feliratot, erre azért csak kaptam egy iV logót… Azért ez a jó öreg kombiforma verhetetlen a mai napig – amíg gyártják, vevő leszek egy ilyenre Fotó: Ács Tibor / Totalcar 24 Harmincezer kilométer után a plug-in hibrid Skoda Superb Combi L&K bebizonyította, hogy a klasszikus nagy kombi még mindig kiváló alternatívája az SUV-knak: tágas, takarékos, kényelmes és hosszú utakra is remek társ, még ha a hibrid hajtás némi csomagtér- és hatótávveszteséggel jár is. A legnagyobb erénye a praktikusság és az utazási komfort, a legnagyobb gyengesége pedig a túlzottan önálló elektronika és a túl sűrűn bosszantó infotainment-rendszer. Viszont összességében harmincezer kilométer után is olyan autó maradt, amelyet örömmel választanék újra. Mondom ezt úgy, hogy most egy 2026-os, szintén kombi, de dízel Superbet hajtok – mondtam, hogy se lelkileg, se a gyakorlatban nem vagyok még felkészülve arra, hogy 80-100 kilométerenként töltögessek, nekem túl sok macera még, nem kompatibilis az autóhasználati szokásaimmal.