A Mercedes életében új fejezet kezdődött a VLE bemutatásával, legalábbis a nevezéktant illetően mindenképpen. A típus bár lényegében egy buszlimuzin, a márka mégis Grand Limousine-ként hivatkozik rá, ezzel elegánsan eltolva a modellt a haszongépjárművektől, egyúttal inkább a személyautók felé pozícionálják. Mindez elsőre nem tűnhet fontosnak, de mindenképpen üzenetértékű, miképpen hivatkozik egy gyártó az adott termékre.

Küllemében a VLE egyértelműen az elegáns, kifinomult buszlimuzinokat idézi, legfeljebb az AMG Line-nal csempészhető némi sportosság a típusba. Dimenzióiban 5,30 méter hosszú, 1 milliméter híján 2 méter széles, 1,93 méter magas, a tengelytávja pedig 3,34 méter. Már az fotelek kapcsán is jókora mozgásteret kínál a Mercedes, hiszen öt-, hat-, hét-, de még nyolcüléses kivitelben is rendelhető.

A légellenállási együtthatója kifejezetten jónak mondható a dimenzióihoz képest, hiszen 0,25-ös értékkel bír, ez pedig nem kis részben egy magyar szakembernek köszönhető. A karosszéria strukturális felépítése ugyanis Kulcsár József, a Mercedes-Benz AG VAN.EA-karosszériafejlesztési mérnökének munkája. A VLE esetében többek között olyan műszaki bravúrt is sikerült elérni, hogy a tolóajtó ellenére az ebben helyet foglaló ablak lehúzható, ezt pedig jelenleg egyetlen más konkurens modell sem mondhatja el magáról. A szakember a szűk körű, újságíróknak tartott előadáson azt is kifejtette, a karosszéria fejlesztés során a legfontosabb célok között a tömeg, a merevség, a biztonság és a térkihasználás összehangolása volt. A különböző anyagokból álló szerkezet kialakításához összesen 14 kötéstechnológiát használtak. A karosszéria nem egyetlen anyag tulajdonságaira támaszkodik, hanem az egyes elemek és kapcsolataik együtt teremtik meg a jármű műszaki alapját. A szerkezet hagyományos, nagy szilárdságú és ultranagy szilárdságú acélokat, valamint alumíniumelemeket, alumíniumöntvényeket és extrudált alumíniumprofilokat is alkalmaz.

A hajtásláncot illetően kétféle változat áll jelenleg a vásárlók rendelkezésére. A csúcsmodell VLE 400 4MATIC néven fut, ám a menetpróbán nekem a belépő szintű 300-ashoz volt szerencsém. Ennek csúcsteljesítménye 272 lóerő 378-386 newtonméter nyomatékkal kiegészülve, amelyet a másik verzióval ellentétben kizárólag az első tengelyen ad le. A hajtásláncot egy 115 kilowattórás, NMC-kémiájú nagyfeszültségű akkumulátor teszi teljessé. A Mercedes saját bevallása szerint vegyes üzemben 678 kilométeres hatótáv érhető el, ami 16,96 kWh/100 kilométeres fogyasztást vetít előre. Városban akár a 867 kilométer is meglehet (amennyiben a fogyasztás 13,26 kWh/ 100 km környékén alakul). Ugyanakkor a márka hivatalos oldalán 19,4 kWh/100 kilométeres étvágyat jósolnak, ezzel számolva pedig valamivel szerényebb hatótáv jön ki, egész pontosan 593 kilométer, amely még így is meglehetősen barátinak mondható.

Főleg annak tudatában, hogy a VLE egy 800 voltos architektúrára épül. Váltóáramon (AC) legfeljebb 22 kilowattal tudja felvenni az áramot a buszlimuzin, ugyanakkor egyenáramon (DC) a 300 kilowatt sem elképzelhetetlen – persze a megfelelő oszlopokon.

A leglényegesebb kérdésről viszont még nem esett szó. Milyen élmény vezetni a VLE-t? A bevezetőben tárgyalt Grand Limusine kifejezés ekkor nyer értelmet, ugyanis messze nem olyan a Mercedes buszlimuzinjával manőverezni, mint a legtöbb hasonló modellel. A vezetőülés remekül pozícionált, még a Standard kivitelben is kifejezetten kényelmes, bár ez a német gyártó esetében (főleg ennyi pénzért) mondhatni nem extra, hanem kötelesség. Ennél egy fokkal jobban meglepett, mennyire ügyesen leplezi a VLE az egyébként jókora termetét. Néhány perc után remekül rá lehet érezni a dimenzióira, a tükrök méretét is ügyesen eltalálták, a futómű és a felfüggesztések pedig már a legolcsóbb felszereltségű kivitelek esetében is úgy simítják ki a legbotrányosabb állapotban lévő magyar utakat is, mintha a kátyúk csak azért lennének, hogy egy kicsit megdolgoztassák a VLE-ben lapuló technikát.

Bár a Mercedes nem hozta nyilvánosságra sem a 10,25 colos digitális műszeregység, sem a 14 colos érintőképernyő felbontását, mindkét kijelzőn tűélesek a részletek, könnyen olvashatóak az információk. Különösen fontos, hogy a német gyártó nem méretezte alul az alkalmazások ikonjait, így azok menetközben is könnyedén használhatóak. Ezentúl is logikus felépítésű a menürendszer, például a táblafelismerő egyetlen mozdulattal kikapcsolható a képernyő sarkában.

Mivel a menetpróbán a Standard kivitelt tudtam kipróbálni, így a 31,3 colos, 8K felbontású hátsó kijelzőt nem volt lehetőségem közelebbről megnézni. Emellett az utasoldali 14 colos kijelző sem jár ehhez a felszereltséghez, a helyén egy csillagokat ábrázoló műanyagbetét látható, amely még csak kontúrvilágítást sem kap (felárasan sem).

Minden jól mutatja, a belépő szint nem feltétlenül azoknak szól, akik a kompromisszumok nélküli luxusra vágynak. A menetpróbán egy hétüléses kivitel kulcsait kaptuk meg, amelynek második és harmadik üléssora semmivel sem kínál többet, mint egy személyszállító kisbusz hátsó traktusa. Ettől függetlenül az ülések itt is kényelmesek, a fej- és lábtér igencsak bőséges, de a panoráma üvegtetőn és az ezt körülölelő LED-csíkon túl ha valaki komolyabb luxusra vágyik, akkor nem a Standard változat lesz a megoldás. Ellenben nagy családoknak ideális lehet, vagy épp a reptéri személyszállításban is praktikus társ lehet a VLE, hiszen a hátsó ülések több tucat kombinációban beilleszthetőek, a csomagtér mérete pedig akár 4078 liter is lehet.

Így a végére pedig csak egyetlen komoly kérdés maradt. Mennyit kérnek mindezért? A VLE indulóára Magyarországon jelenleg 34 627 693 forint. Ugyanakkor a jobban felszerelt példányok, amelyek főként a hátsó utasok kényelmére fókuszálnak akár 63 millió forintba kerülhetnek. Utóbbiaknál további költséget jelent, hogy az össztömeg meghaladja a 3,5 tonnát, vagyis útdíjkötelesek, és a sebességkorlátozások is másként alakulnak (lakott területen kívül 70 km/óra, gyorsforgalmi úton pedig 80 km/óra). Ilyen probléma nincs a Standard esetében, a személyautókra vonatkozó limitek érvényesek rá. Szintén fontos, hogy Magyarországon tömegtől függetlenül vezethető a buszlimuzin B kategóriás jogosítvánnyal, hiszen tisztán elektromos meghajtással rendelkezik (ezekre 4 250 kilogrammig terjed a személyautós vezetői engedély).