- A piros-fehér, felújított Trabant nagy feltűnést kelt az utakon, sok pozitív visszajelzést kap
- Szinte minden munkát – a fényezéstől a kárpitozásig – maga végzett, az eredeti 6 voltos alkatrészeket megőrizte
- Az autó eredeti motorja elveszett, így egy 1986-os Trabant erőforrását és újabb műszaki elemeket épített bele
Amikor 2021-ben Tibor rátalált egy hirdetésben, a ritkaság gyakorlatilag csak egy üres kasztni volt, amely előtte harminc évig állt elbarikádozva egy pécsi garázsban. A Tolna megyei kis faluban élő férfi másfél millió forintért eladta az akkori 601-es Trabantját, hogy megvásárolhassa a 900 ezer forintra tartott karosszériát, majd az autót egy teljes éven át saját kezűleg építette újjá.
A 63 éves autó eredeti motorja az évtizedek során elveszett, így egy 1986-os Trabant erőforrását, sebességváltóját és korszerűbb első futóművét kapta meg, az elektromos rendszert pedig 12 voltosra alakította át. Mivel nincs meg a gyári motorblokkja, veterán (OT-s) rendszámot nem kaphat, viszont a mindennapi közlekedésben sokkal üzembiztosabbá vált, miközben megmaradt az eredeti, típusspecifikus „hattyúnyak” is. Tibor ráadásul minden gyári, 6 voltos alkatrészt (indítómotort, dinamót, izzókészletet) megőrzött, amiket odaad az autó mellé, ha a leendő tulajdonos egyszer vissza szeretné alakítani eredetire.
A karosszéria hegesztésén és az egyedileg legyártatott hátsó merevítőn kívül mindent maga készített el, a kárpitozástól egészen a fényezésig. Utóbbit is azért fújta végezte el a saját garázsában, mert egy szakember 800 ezer forint alatt szóba sem állt volna vele, ő viszont nagyjából 50 ezer forintból kihozta az anyagköltséget.
A 63 éves autó eredeti motorja már rég elveszett, így egy 1986-os Trabant motorját, sebességváltóját és korszerűbb első futóművét kapta meg / Fotó: Kozma Tibor
Kilencvennél gyorsabban még sosem ment vele, a főúton inkább félreáll
Tibor kizárólag szép időben veszi elő a garázsban tartott autót, télire pedig mindig gondos alvázvédelemmel látja el. Az eddigi leghosszabb útja egy regölyi veterántalálkozóra vezetett – ami oda-vissza nagyjából 120 kilométeres távot jelentett –, de mint mondja, bármikor nekivágna vele egy hosszabb útnak is.
– Akár most el mernék vele indulni Miskolcra is. Kilencvennél gyorsabban még sosem mentem vele, a nyolcvanas tempót szereti, és csak 5-6 litert fogyaszt. Ha pedig összejön mögöttem a sor a főúton, félreállok egy buszmegállóban, és elengedem a többi autóst – meséli nevetve a tulajdonos.
Gyönyörű állapotban van a „kis púpos” / Fotó: Kozma Tibor
Kismotort cserélt eredeti ülésekre
A Trabantok iránti rajongása gyerekkorából ered: a nagyapjának is egy ugyanilyen 600-as modellje volt, igaz, okkersárga-fehér fényezéssel, s Tibor még a rendszámára is emlékszik. A mostani járműhöz még korhű üléseket is sikerült beszereznie: a környéken hirdette azokat egy fiatalember, akivel Tibor egy kismotorra cserélte el az alkatrészeket, majd újrakárpitozta őket.
Bárhol tűnik fel a piros-fehér autó, azonnal mosolyt csal az emberek arcára:
– Van, amikor nagyobb sikere van, mint egy veterántalálkozón. Ha bemegyek Szekszárdon egy áruház parkolójába, egyből körbeállják, gyönyörködnek benne. Útközben sem akarnak megelőzni, inkább mellém állnak a kétsávoson, fotózzák és lájkolják. Csak pozitív visszajelzéseket kapok.
Az autó mindenkinek mosolyt csal az arcára / Fotó: Fotó: Kozma Tibor
A sors furcsa fintora, hogy Tibornak régen is volt már egy ugyanilyen 600-as Trabantja, ám 2007-ben családi okok miatt kénytelen volt megválni tőle, és csak 14 évvel később tudott újra belevágni a projektbe. Most ismét családi okok miatt kell elengednie a kedvencét: a ritkaságot 3,2 millió forintos irányáron hirdeti, abban bízva, hogy olyan gondos gazdához kerül, aki legalább annyira megbecsüli, mint ő.
69 éves a Trabant: a Szputnyik tiszteletére keresztelték el
Kevesen gondolnák, hogy a keleti blokk egyik legismertebb kisautója idén ünnepli a 69. születésnapját: az első Trabant pontosan 1957. november 7-én gördült le a gyártósorról a keletnémet Zwickauban. A márka neve németül útitársat, kísérőt jelent, s az abban az évben fellőtt első szovjet műhold, a Szputnyik–1 tiszteletére keresztelték el így.
Az 500 köbcentis, 26 lóerős kétütemű motorral és az olaj-benzin keverék jellegzetes füstjével működő autó hamar meghódította a szocialista országokat: 1972-ben az NDK-ban futó összes személyautó közel felét, 47 százalékát a Trabantok tették ki. A karosszériája nem fémből, hanem a vegyszereknek ellenálló, pamut- és gyantakeverékből préselt Duroplastból készült, így sosem rozsdásodott.
Az NDK-ban gyakran már a gyerek születésekor leadták rá a megrendelést, a várólista ugyanis 10–15 évre is nyúlt: így mire a család átvehette a kocsit, a gyerek már vezetni tanult. Az egykor egy csavarhúzóval és kalapáccsal is javítható népautó mára keresett veterán és kultuszautó lett: miközben újonnan nagyjából 8 ezer keletnémet márkába (mai értéken mintegy 2 millió forintba) került, egy megkímélt vagy felújított darabért ma 2–3 millió forintot is elkérnek.