Szentendréről indultunk útnak a Ford kétnapos All-Road rendezvényén, amelynek célja nem csak a márka aktuális modelljeinek bemutatása volt. A GoBeyond közreműködésével szervezett, versennyel egybekötött túrán a résztvevőknek különböző feladatokon keresztül kellett eljutniuk az egyik állomásról a másikra, miközben rendszeresen autót is cseréltünk. A végállomás a szlovákiai Csorbatónál (Štrbské Pleso) található Grand Hotel Kempinski volt, ahová az első nap végén már sötétben érkeztünk meg.

A program meglehetősen sűrűnek bizonyult. Alig 36 óra alatt közel 1000 kilométer került az autókba, és bár a novemberi hajnal már fagypont körüli hőmérséklettel fogadott, napközben többnyire kellemes, napos késő őszi időben autózhattunk. A változatos útviszonyok és a folyamatosan cserélődő modellek pedig remek lehetőséget adtak arra, hogy egészen különböző oldalairól ismerjük meg a Ford jelenlegi kínálatát.

A végtelenbe és tovább, navigáció nélkül

Az útvonalon tájékozódási és ügyességi feladatok, valamint szabadulószobákat idéző fejtörők vártak ránk, amelyek megoldása nélkül ne mindig derült ki, merre vezet tovább az út. Mindeközben beépített GPS segítségével ellenőrizték, hogy valóban a kijelölt útvonalon haladunk-e, és az egyes szakaszok teljesítési idejét is figyelték. A feladatokhoz ráadásul több alkalommal is más autó társult, így nemcsak a következő állomás, hanem az is tartogatott meglepetéseket, hogy az adott modellnek milyen körülmények között kell helytállnia.

Elsőként a 155 lóerős, 1,0 literes mild hibrid Ford Puma ST-Line X volánja mögé ültünk, amelynek egyik legfontosabb újdonsága a BlueCruise vezetéstámogató rendszer. A technológiát korábban már alaposabban is próbára tettem, ezúttal azonban egy hosszabb, külföldi utazás során is rendszeresen használtuk az autópályás szakaszokon. A BlueCruise lényege, hogy a kijelölt, úgynevezett Blue Zone autópályákon a vezető leveheti a kezét a kormányról, miközben az autó a sáv közepén tartja magát, alkalmazkodik a forgalom sebességéhez, szükség esetén lassít, majd ismét gyorsít. A rendszer folyamatosan figyeli a vezető tekintetét, így a kormány elengedése természetesen nem jelenti azt, hogy a figyelmünket is elterelhetjük az útról.

A közel 1000 kilométeres túrán különösen értékeltem ezt a kényelmi funkciót, hiszen a hosszú autópályás etapokon valóban képes csökkenteni a vezetés fizikai terhelését. Ettől még messze nem beszélhetünk önvezető autóról, a navigáció és a közlekedési helyzetek követése továbbra is a sofőr feladata. A Puma egyébként vezetési élmény tekintetében is kellemes társ. A 155 lóerős hajtáslánc kellően dinamikus, a kormányzás pontos, a futómű pedig feszesre hangolt, így a karosszéria kanyarban sem dől zavaró mértékben. A kis SUV agilis, könnyen kezelhető és meglepően szórakoztató tud lenni, vagyis a sportosított megjelenés mögött valóban élvezetes vezethetőség is van.

Egy Bronco, néhány földút és a tökéletes kikapcsolódás

A következő állomáson a Ford Bronco Badlands várt ránk, amely számomra egyértelműen a kétnapos program fénypontját jelentette. A 2,7 literes, ikerturbós V6-os benzinmotor 335 lóerőt és 563 Nm nyomatékot biztosít, a tízfokozatú automata váltóhoz pedig komoly terepképességekkel rendelkező összkerékhajtás társul. A Badlands felszereltség nem pusztán látványelemekkel különbözik a hagyományos változatoktól. Elektronikusan zárható első és hátsó differenciálművet, lekapcsolható első stabilizátort és Bilstein lengéscsillapítókat is kapott, vagyis valóban komoly terepezésre fejlesztették.

Ehhez képest a Magas-Tátrában kijelölt útvonal kifejezetten enyhe kihívást jelentett a Broncónak. Nem kellett mély sárból kimásznunk, sziklafalakon kapaszkodnunk vagy a terepáttétel határait feszegetnünk. Korábban már jóval komolyabb körülmények között is próbára tettem a modellt, így pontosan tudtam, mennyi tartalék maradt benne.

Ez azonban semmit nem vont le az élményből. Sőt, számomra talán éppen ez a szakasz mutatta meg legjobban, miért jó néha egyszerűen csak autózni. Gyönyörű erdei környezet, hegyes-dombos útvonalak, friss levegő, nyugalom és egy olyan terepjáró, amelynek a földutak természetes közeget jelentenek. Az egész szakasznak volt valami különösen feltöltő, idegkisimító hangulata, miközben azért a Bronco jellegzetes karakteréről sem kellett lemondanunk.

A hatalmas karosszéria, a magas üléspozíció és a V6-os motor egyértelműen amerikai hangulatot teremt, de a megfelelő futóművel és terephajtással a Bronco sokkal több egy látványos életmódautónál. Ezúttal ugyan nem kellett bizonyítania, hogy mire képes igazán, de a kedvencem így is toronymagasan ő maradt.

Ahol még a térerő is elfogyott

A túra egyik leghosszabb és legemlékezetesebb szakaszát a Ford Kuga FHEV AWD volánja mögött teljesítettük. A 183 lóerős rendszerteljesítményű, 2,5 literes, Atkinson-ciklusú benzinmotorra épülő öntöltő hibrid ezúttal nem a megszokott városi vagy autópályás környezetében mutathatta meg a tudását. Egy hatalmas erdészeti területen vezetett keresztül az útvonal, ahol a rossz minőségű, helyenként földes, salakos úton már teljes sötétségben haladtunk. Sem közvilágítás, sem mobilhálózat, sem internetkapcsolat nem volt, az út végét pedig belátható időn belül nemigen lehetett sejteni.

A Kuga alapvetően gond nélkül teljesítette a feladatot. Az összkerékhajtás megfelelő segítséget jelentett, a kormányzás kellően közvetlennek bizonyult a nehezebb szakaszokon is, az ülések kialakítása pedig hosszabb távon is kényelmes maradt. Ugyanakkor egyértelműen érződött, hogy ezt az autót elsősorban nem erdészeti utak tartós meghódítására tervezték. A futómű felől a rossz minőségű útfelületen jól hallható zajok érkeztek, és a karosszéria, valamint egyes belső burkolatok is hajlamosak voltak kisebb zörgésekkel reagálni a folyamatos rázkódásra. A zajszigetelésen ezen a téren még lenne mit finomítani.

Volt viszont egy másik szempont is, amelyre ritkán gondolok egy tesztautóban. Az elektromos autók hatótávja miatt ma már egyáltalán nem szoktam izgulni, de egy ismeretlen, térerő nélküli erdő közepén, kilométereken át tartó sötétségben kifejezetten megnyugtató érzés volt, hogy egy benzines hibridben ülünk. Ilyen körülmények között a hagyományos tankolás lehetősége és az egyszerűbben tervezhető továbbhaladás még mindig jelenthet némi lelki pluszt. Mire végül megérkeztünk a Csorbató partján álló szállásra, már bőven elegendő vezetési élmény gyűlt össze egyetlen napra is.

A hegyekben az Explorer nem tudta meghazudtolni méreteit

Ezek után az elektromos Ford Explorer Collection AWD következett, amelyet közel 50 kilométeren át, egy kanyargós hegyi szakaszon próbálhattunk ki. A két villanymotor összesen 340 lóerőt biztosít, a 77 kWh-s akkumulátorhoz pedig 526 kilométeres WLTP-hatótávot ad meg a gyártó. A próba azonban jóval izgalmasabbra sikerült egy hagyományos országúti menetnél. A konvojt a Puma és a Kuga vezette, mi pedig az Explorerrel próbáltuk tartani a tempót a szerpentineken. A nagy méretű elektromos SUV ebben a környezetben már nem érezte magát annyira otthonosan.

A karosszéria jelentősen megdőlt a gyorsabb kanyarokban, a tágas utastérben pedig az utasok és a csomagok is érezhetően nagyobb oldalirányú mozgásnak voltak kitéve. Más szóval, repkedtünk mint a fecskék kikeletkor. A Puma agilitásához képest egészen más vezetési stílust kívánt, és hamar világossá vált, hogy a sportos hegyi autózás nem tartozik az elsődleges erősségei közé. Az elektromos hajtáslánc ugyanakkor becsülettel helytállt. A 340 lóerő bőséges teljesítményt biztosított az emelkedőkön, és a kijelzett hatótáv sem kezdett drasztikusan csökkenni az erőltetett hegyi menet során. Ez különösen pozitív tapasztalat volt.

Kevésbé tetszett a vezetéstámogató és a lassítási rendszerek működése. Az Explorer hajlamos volt a kelleténél gyakrabban önállóan lassítani, a regeneratív fékhatás pedig több helyzetben is erősebbnek érződött annál, mint amit természetesnek tartanék. Egy lendületes szerpentines szakaszon ez zavarhatja a vezetés ritmusát. Városi és településen belüli használat során már sokkal kellemesebb arcát mutatta. Könnyen kezelhető, kényelmes és csendes elektromos SUV, igényesen kialakított utastérrel. Az infotainment részletes feltérképezésére nem jutott sok idő, de a szükséges funkciókat különösebb keresgélés nélkül megtaláltuk.

Szlalom, villany-Mustang és egy igazi V8-as

A második napon a verseny szervezői további autós feladatokkal készültek. A kijelölt szlalompályán a Puma, a Bronco és a Capri vezethetőségét is össze lehetett hasonlítani, majd gyorsulási feladat következett a Mustang Mach-E Rally és a hagyományos, V8-as Mustang Dark Horse részvételével. A szlalomot bevallom, ezúttal nem feltétlenül erőltettem volna. A résztvevők jelentős része már jól ismerte ezeket a modelleket, és az előző napi, változatos útvonalak sokkal többet elárultak az autók valódi használhatóságáról, mint néhány bója kerülgetése.

A gyorsulási feladat azonban már más történet volt. A Mustang Mach-E Rally összkerékhajtásával és közel 480 lóerős teljesítményével egészen másképp adja elő a gyorsulás műfaját, mint a klasszikus Mustang. A Dark Horse motorházteteje alatt ugyanis még mindig egy 5,0 literes, szívó V8-as dolgozik, jelen esetben 454 lóerővel, hatfokozatú kézi váltóval. A villanymotorok azonnali nyomatéka és a nyolchengeres benzines hangja, karaktere között nem feltétlenül érdemes győztest keresni. Két egészen eltérő élményről van szó, és bármennyire is sokféle autót vezet az ember, egy V8-as Mustangot megkergetni sosem rossz program.

Ready, Set, Ford!

A kaland végére nem maradt hiányérzetem. Rég vezettem ennyit ilyen rövid idő alatt, ráadásul úgy, hogy szinte sosem tudtuk előre, merre visz az utunk, milyen körülmények között kell helytállnunk, és milyen feladat vár ránk a következő állomáson. Az egészben talán az volt a legérdekesebb, hogy egyszer sem éreztem úgy, hogy valamelyik autóval olyan kihívás elé kerültünk volna, amelyet ne tudna megoldani. Természetesen voltak helyzetek, amelyekben egyik vagy másik modell jobban érezte magát, de pontosan ettől lett igazán tanulságos az egész program.

A Puma a dinamizmusával és a BlueCruise kényelmével, a Bronco a terepképességeivel és utánozhatatlan karakterével, a Kuga a sokoldalúságával, az Explorer pedig az elektromos hajtás erejével és használhatóságával tette hozzá a magáét a túrához. A második napi gyorsulási feladatok pedig megmutatták, hogy a Ford kínálatának a józan közlekedésnél jóval szórakoztatóbb oldala is létezik.

A gyártó Ready, Set, Ford! szlogenje ezúttal egészen találónak bizonyult. A márka jelenlegi kínálata a megfizethetőbb elektromos SUV-któl a komoly terepjárókon át a közel 500 lóerős sportautókig rendkívül széles palettát fed le. Ha valami igazán hiányzik belőle, az talán egy klasszikus kisautó. A kétnapos program legnagyobb tanulsága számomra az, hogy egy jól összeállított útvonalon, változatos körülmények között mennyivel többet megtudhatunk egy autóról, mint egy szokványos, néhány kilométeres próbakör során. És persze az, hogy néha az a legjobb autós program, amikor azt sem tudjuk pontosan, hová vezet az út.